Lehetett volna...

Nem tudom ki hogyan van vele, nekem a bogár vásárlás sosem ment egyszerűen. Mikor az ember odamegy, megnézi az autót, megveszi, kifizeti és hazaviszi...majd örül. Ilyen sosem történt még meg, talán nem is fog. Minden bogaram vásárlása nagyon hasonlított valamilyen agyon drámázott szappanoperára, ahol mindig volt valami ármánykodás, átverés, bonyolítás és időhúzás. Sok bogárról maradtam le, azonban egy nagyon megmaradt bennem. Pont a napokban találtam meg róla két képet a gépen.

2009-ben történt, ha jól emlékszem. Ekkor már volt jogosítványom és konkrét elképzelésem, hogy milyen bogarat szeretnék. Ez az autó pontosan olyan volt. Gyűjtögettem, de iskola mellett nem volt még egy autóra valóm, nyilván itthon úgy voltak a szülők, hogy ha olyat találok, ami nagyon tetszik, jó vétel is, akkor beszállnak a vásárlásba, hiszen már akkor is szerencse kellett egy-egy szebb-jobb bogárhoz, aminek még az ára is elfogadható volt. Általában egy hirdetést meglátva mindig elkezdtem agyalni, hogy tényleg olyan jó-e, mint gondolom, vagy annyira régóta szeretnék már egyet, hogy ezáltal megszépül és a hibák is valahogy látótéren kívül kerülnek, de ennél az autónál tudtam, hogy nem szabad tökölni, hanem azonnal telefonálni kell.

Meg is történt, meglepett, hogy még megvolt, ha jól emlékszem már másnap mentem is megnézni. Előtte persze egy fórumon az eladónak megírtam, hogy tetszik az autó, komolyan érdekelne, de nem biztos, hogy meglesz a pénz egyben napokon belül. Megnyugtatott, hogy neki nem sürgős az eladás, ha kell, akkor részletben is meg tudunk egyezni. El sem hittem, hogy még egy pozitív jel ebben a történetben. Elmentem megnézni, alig tudtam betelni vele, nézegettem, körbejártam, nem próbáltam ki, de a motorját meghallgattam. Nem volt kérdés, hogy meg akartam venni. Kicsit elhamarkodottan persze, mert sok hibájáról tudtam, egy szerelővel sem lett volna rossz megnézetni, de akkor úgy voltam, hogy még a csillagok is jól álltak, hát bele kell vágni, éreztem, hogy nem nyúlhatok mellé. Az eladó is a bogaras "közösség" tagja, megbízhatónak tűnt, nem hittem volna, hogy átver.

Egyértelműen jeleztem, hogy megvenném, nekem kell ez az autó. Tudta, hogy első autó lesz, régóta kerestem, komolyan gondolom. Már azt mondogatta, hogy merre kellene majd mennünk, ahol hazafelé jobb az út és azt is, hogy tud trélerest is majd, ha arról van szó. Műszakival együtt hirdette, ami pár nap múlva volt esedékes csak. Azt mondta azzal hirdette, addig el sem adja, amíg nincs meg a vizsga. Közölte, hogy első voltam, enyém lesz, nekem adja el, a részletfizetés is tökéletes neki, de páran a hétvégén mennének megnézni, nekik megmutatja még. Nem értettem, szóvá is tettem, erre megnyugtatott, hogy nyugodjak meg, enyém lesz, de ha már lebeszélte, akkor megmutatja. Szóba hoztam, hogy ha a pénzen múlik, akkor az egészet kifizetjük, amikor kell, de legyintett, hogy ne aggódjak. Boldogan váltunk el, örültem nagyon, másnapra beszéltük meg, hogy keresni fog a részletek miatt....hát nem keresett. Én hívtam többször, de nem vette fel. Egyszer pedig nem ért rá éppen, de ígérte visszahív....A gyakorlottak már ki tudják találni, hogy hívott-e vagy sem...bizony nem. Másnap hívtam, de semmi. Írtam neki a bizonyos fórumon is. Nagy nehezen jött egy válasz.

Az autót előző nap eladta, ketten voltak ott, alkudoztak nagyon, volt aki műszaki nélkül is elvitte volna, így annak adta el, mivel ő egyben, azonnal kifizette az autót. A trélert a már korábban említett ismerős szolgáltatta, amit felesben az eladó fizetett ki. Vagyis olcsóbban adta el, és fél éjszakán át az ország egyik legmesszebb pontjába trélerezték az új tulajhoz.

Szóhoz sem jutottam, agyvérzés közeli állapotba kerültem. Az eladó már sok autót eladott korábban, s megtanulta, hogy azé az autó, aki kifizeti és nem alapozhat azokra, akik majd kifizetik. Ez egy teljesen elfogadható indok lenne, ha nem teljesen más hangzott volna el a helyszínen. Előleg, foglaló, sőt az egész autó árának kifizetése sem került szóba részéről, mikor említettem, akkor sem tartott igényt egyikre sem, mivel műszaki nélkül ő nem adja el, mert úgy korrekt, hogy ha már úgy hirdette, akkor úgy is adja el, és mivel én voltam az első, így enyém lesz nyugodjak meg...elvégre a korrektség mindenek előtt.

Érezhető volt már akkor is egy elég nagy bizalmatlanság az autókereskedelemben, de hogy ekkora, azt nem hittem volna. Itt jöttem rá, hogy senkiben sem szabad bízni és senkiben sem szabad hinni. Én azt hiszem kezdő autóvásárlóhoz mérten megtettem mindent, de a másik fél nem élt se a foglalóval, se az előleggel. Féltem, hogy nem írunk semmi papírt, így nincs nyoma semminek, de mikor meggyőzően állítják a fentieket, akkor azt hiszi az ember, hogy végre egy korrekt valaki, aki bízik benned és te is bízhatsz benne....naivság.

Nevet nem írnék, ez már a múlt, az autó sem biztos, hogy akkor pont nekem való lett volna, lévén elég sok javítani való lett volna rajta, de ettől nem lesz szebb a történet. Ma már tudom, hogy mi a helyes módja az egésznek. Bár ez a sztori elég érdekes, lévén pont fordítva történt. Jó esetben az eladó szorgalmazza a foglalót, s nem pedig lebeszéli a vevőjelöltet, hogy nem kell foglaló, mert ígyis-úgyis neki adja el.

Ez a történet legyen példa minden vevőjelöltnek, hogy csakis úgy menjen autót venni, hogy ott a zsebében a vételár, vagy ha mégiscsak foglaló/előleg kell, akkor mindenképpen írjon papírt róla, mert csak ekkor mehet biztosra (vagy még így sem). Sose alapozzon senki az eladó korrektségére, mert a vevő is lehet bármilyen jóhiszemű, egy eladó sem fog bizalmat nyújtani az ismeretlen vevő számára az esetleges korábbi rossz tapasztalatok miatt...